Három gyakorlat, egy mérce.

Alkalmazott fotográfusnak tanultam, és kiemelkedő eredménnyel végeztem. Esküvőt, portrét, modellportfóliót, divatot, glamourt, művészi aktot, rendezvényt és egyházi alkalmat fényképezek. A kép akkor kész, ha a kompozíció tiszta, a fénynek iránya van, és az utómunka évek múlva is természetes marad.

A zene születésem óta velem van. Három-négy éves lehettem, amikor megkaptam az első akusztikus gitárt. Nyolcévesen kezdtem furulyázni, tízéves koromtól pedig egyre nagyobb tudású szintetizátorok következtek. Ma leginkább szoftveres szintetizátorokon dolgozom, néhány fizikai hangszer még megmaradt. A dalszöveget és a zenét is én írom, és magam adom elő. A szövegek az életem napi történésein alapulnak.

Négyéves voltam, amikor apukám megépítette az első számítógépet: egy ZX81 klónt, többnyire orosz alkatrészekből. Akkor döntöttem el, hogy szoftvert fogok fejleszteni. A gépek felépítése érdekelt, nem a játék. Olyan alkalmazásokat írok, amelyek az emberek számára fontos problémát oldanak meg. A főiskola alatt, a 2000-es évek elején Delphi fejlesztőként dolgoztam, aztán a szakma sok területét kipróbáltam. A munkahelyen teszteléshez kezdtem TAF-okat írni. Ma felhőnatív, Kubernetesre épülő tesztkeretrendszereken dolgozom. AI funkciókkal, automatikus döntéssel és tanulással megmondják a lefuttatott tesztekből, van-e gond a termékkel, és ha van, megoldási javaslatot építenek, akár kész szövegben, hogy ne kelljen minden logot végigolvasni.

A saját alkalmazásaim ugyanezt a mércét követik. A felhasználó a lehető legkevesebb beállítással úgy tudja használni őket, ahogyan elképzelte. Nincs hosszas konfiguráció: azt teszik, amire kitaláltam őket.